Tudtuk, hogy ez egy kicsit másmilyen nap lesz, mint a megszokottak. Emiatt sajnáltam is azt a két későbbi előadót, akik pont ma jöttek ki megnézni, hogy milyen is ez a képzés. Még mondtam is nekik az elején, hogy hááát, jöhettek volna máskor, hogy lássák általában milyen klassz az egész és hogyan épülnek fel a napok... ehhez képest köszönték szépen nagyon az élményt, láthatóan rettenetesen élvezték a délutánt.
Úgy kezdődött, hogy előbb értem oda és egy amerikai akcentussal beszélő középkorú, jó megjelenésű fickó odajött hozzám bemutatkozni és rögtön beszélgetni velem. A szokásos magyaros mentalitással udvariasan beszélgettem vele, miközben szentségeltem magamban, hogy nem fogom tudni befejezni azt az e-mailt, amit a kezdésig el akartam küldeni. Emiatt a közvetlenkedő amerikás magyar miatt.
Hát így találkoztam először Horváth Lacival. Aki egy fél óra múlva Laci lett, egy óra elteltével egy olyan kollega, aki ugyan nem kishazánkban, hanem kint élte át az internet születését -és emiatt nyilván más dolgokkal találkozott-, de mégis úgy éreztem, mintha a szomszéd irodaházban lett volna végig. Másfél óra múlva egy olyan tapasztalt és nyitott online szakemberré vált a szememben, akit még jobban szerettem volna megismerni, két óra múlva már legalább három olyan axióma-jellegű mondatát írtam fel a kicsi füzetembe, amit naponta elő kéne venni a munkaidő elején és ennek fényében dolgozni végig a napot (...és bejelöltem a facebookon). Két és fél óra múlva pedig a közös csoportfotózáson magától értetődő volt, hogy magunk közé hívtuk, legyen velünk a tablón.
Nem igazán tudom leírni, miről beszélt. Inspirált, kedvet hozott, megint dolgozni akartam rég megunt projekteken. Beszélt ugyanarról, amiről mi már korábban, csak máshonnan nézve. Mesélt hatalmas melléfogásokról és véletlennek tűnő, szerencsés egybeesésekről. Mesélt egy iparág születéséről, konkrét példákkal, vicces anekdótákkal vagy a szomorú valósággal. Átéltünk vele a nagyvilágból hozott nagyon hasonló online kommunikációs eseményeket, mint itthon – mégis valahogy más léptékkel.
Egyszóval lassan 20 év tapasztalatát adta át lelkesen, őszintén, viccesen és ironikusan. És még tartalmas is volt.
Hogy mit írtam fel?
itt a bukás egy stigma, Amerikában pedig “badge of honour”, a legnagyobb elismerés
a cloud a tegnap - a social a ma - a platform pedig a holnap
execution is everything
+1: A siker feltétele, hogy megjelenj!
... pl itt a KürtAkadémia Networks képzésén :) ugye
