Kedves Követők, akik izgatottan várjátok a második csoport beszámolóit!
A helyzet az, hogy átköltöztünk IDE.
Gyertek, olvassatok, szóljatok hozzá: nem tűntünk el, csak átalakultunk.
Várunk titeket szeretettel!
Kedves Követők, akik izgatottan várjátok a második csoport beszámolóit!
A helyzet az, hogy átköltöztünk IDE.
Gyertek, olvassatok, szóljatok hozzá: nem tűntünk el, csak átalakultunk.
Várunk titeket szeretettel!
Fehér Katalin
Az üzenet Én vagyok
A címet magamtól loptam (legyen itt kapcsolódás egy másik lopási esetre a blogon, bár csak a "lopás" szó ürügyén, lásd kabátlopás blogbejegyzés). Ezzel a címmel egy McLuhan-konferencián próbáltam gondolatokat ébreszteni a résztvevők fejében. A téma erőteljesen szivárog nemzetközi irányból, s itthon is megtalálja lassan a helyét. Most pedig elvileg a Kürt Networks képzésének blogjában is.
És honnan is indul a történet. Egy McLuhan nevű kanadai médiatudós, aki a hatvanas években már megálmodta a globális falut, egy egyszerű egyenlettel nemcsak beírta magát a médiatörténetbe, hanem olyan mennyiségű hivatkozást is értelmezést generált, amire a társadalomtudományban kevesen képesek.
Mi is ez az egyenlet? Hogyan lehet médiára egyenletet írni? Hát így:
„a média maga az üzenet” (medium is the message).
Olyan mondat ez, amit jó ízlelgetni, átgondolni. Mikor tanítom ezt az egy mondatot (igen hálás dolog összetettsége okán), mindig újabb és újabb, aktuális és friss példák jutnak eszembe.
Újmédia-kutatóként és egy nemzetközi McLuhan Emlékkonferenciára készülve elgondolkoztam. Gyanítottam, hogy az egyenletről sok szó esik majd, ahogyan annak hivatkozásairól, és a hivatkozások hivatkozásairól is (aki látta a Bryan életét, egy másik képlet szerint folytathatja). Ez már a kutatóknál alapprotokoll, sokszor csak kapkodom a fejem, mennyire.
Maradtam a „lecsupaszításnál”. Az egyenletre magára koncentráltam. És az új médiára. „Redesign” – gondoltam. Az egyenletben ki kell cserélni valamit. Kivettem a médiát és a helyére tettem az Én-t.
„Az üzenet Én vagyok” (The Message Is Me)
Az Én a webre költözött. Ha valaki nincs online, felmerül, hogy nem is létezik. S a kérdés, van-e olyan személy, aki egyáltalán nem lelhető fel online. Ki az, aki saját döntéssel marad háttérben és ki az, akinek például a munkaadója szabályozza.
A Me 1.0 még mindössze adat volt vagy szöveges üzenetsorok lenyomatában létezett, az azonosíthatóságot meghagyták maguknak az online megjelenő vállalatok, intézmények, márkák, az első bloggerek. Korábban a nicknevek, az anonimitás, a kísérletezés és voyerizmus jellemezte a webet. A dinamikus bővüléssel és a szolgáltatások átalakulásával a láthatóság és nevesítés, a kereshetőség és megtalálhatóság jelent meg. Kirajzolódott a digitális identitás, melynek lenyomatai „örökre” a merev lemezen maradnak.
A weben élünk, alkotunk, itt tudunk megfigyelni és itt figyelmek meg mások. Nem feltétlenül paranoid az ügy, mindenestre elgondolkoztató. Újradefiniálhatjuk magunkat aszerint, hogy a nyilvánosság előtt mennyire akarunk láthatóak lenni, milyen közösségekhez akarunk és nem akarunk tartozni. S azzal is üzenünk, ha online láthatóak vagyunk és azzal is, ha nem.
Ha a téma hosszabb változatban is érdekli a Tisztelt Blogolvasót, magyar nyelven márciustól lesz elérhető itt: Replika, 76. 2011/3. szám.*
* Mert (még) létezik a szerzői jog, s (még) nincs minden online.
©Fehér Katalin PhD
Budapest, 2012. február 19.
Tudtuk, hogy ez egy kicsit másmilyen nap lesz, mint a megszokottak. Emiatt sajnáltam is azt a két későbbi előadót, akik pont ma jöttek ki megnézni, hogy milyen is ez a képzés. Még mondtam is nekik az elején, hogy hááát, jöhettek volna máskor, hogy lássák általában milyen klassz az egész és hogyan épülnek fel a napok... ehhez képest köszönték szépen nagyon az élményt, láthatóan rettenetesen élvezték a délutánt.
Úgy kezdődött, hogy előbb értem oda és egy amerikai akcentussal beszélő középkorú, jó megjelenésű fickó odajött hozzám bemutatkozni és rögtön beszélgetni velem. A szokásos magyaros mentalitással udvariasan beszélgettem vele, miközben szentségeltem magamban, hogy nem fogom tudni befejezni azt az e-mailt, amit a kezdésig el akartam küldeni. Emiatt a közvetlenkedő amerikás magyar miatt.
Hát így találkoztam először Horváth Lacival. Aki egy fél óra múlva Laci lett, egy óra elteltével egy olyan kollega, aki ugyan nem kishazánkban, hanem kint élte át az internet születését -és emiatt nyilván más dolgokkal találkozott-, de mégis úgy éreztem, mintha a szomszéd irodaházban lett volna végig. Másfél óra múlva egy olyan tapasztalt és nyitott online szakemberré vált a szememben, akit még jobban szerettem volna megismerni, két óra múlva már legalább három olyan axióma-jellegű mondatát írtam fel a kicsi füzetembe, amit naponta elő kéne venni a munkaidő elején és ennek fényében dolgozni végig a napot (...és bejelöltem a facebookon). Két és fél óra múlva pedig a közös csoportfotózáson magától értetődő volt, hogy magunk közé hívtuk, legyen velünk a tablón.
Nem igazán tudom leírni, miről beszélt. Inspirált, kedvet hozott, megint dolgozni akartam rég megunt projekteken. Beszélt ugyanarról, amiről mi már korábban, csak máshonnan nézve. Mesélt hatalmas melléfogásokról és véletlennek tűnő, szerencsés egybeesésekről. Mesélt egy iparág születéséről, konkrét példákkal, vicces anekdótákkal vagy a szomorú valósággal. Átéltünk vele a nagyvilágból hozott nagyon hasonló online kommunikációs eseményeket, mint itthon – mégis valahogy más léptékkel.
Egyszóval lassan 20 év tapasztalatát adta át lelkesen, őszintén, viccesen és ironikusan. És még tartalmas is volt.
Hogy mit írtam fel?
itt a bukás egy stigma, Amerikában pedig “badge of honour”, a legnagyobb elismerés
a cloud a tegnap - a social a ma - a platform pedig a holnap
execution is everything
+1: A siker feltétele, hogy megjelenj!
... pl itt a KürtAkadémia Networks képzésén :) ugye
OK, akkor most a mindenki estéjét (2012. január 13, péntek) felborzoló kabátlopás ügyét elmesélem...
Röviden: Nem volt kabátlopás. :))
Hosszan: Megyek, venném fel a kabátom, hogy Radics Mátéval mehessünk haza. A sálam a helyén. De alatta egy másik kabát. Megborzongtam a hidegtől, ami kint vár majd… És el is szomorodtam, hogy a felségemtől nemrég kapott kabátomnak lába kélt.
Mint mérgezett egér rohangáltam a ruhatárban, ahol több hasonló kabát is van, de egyik sem az enyém... :(
Bent a teremben van egy olyasmi kabát, mint az enyém - hogy került ez ide, kérdem magamban -, de a zsebében nem a megfelelő kulcs. Ez Geyer Attila kabátja. Mondja Ő. (Hú de ciki, nyúlkálok más kabátjának a zsebében...)
Még mindig nincs meg a kabátom.
Sok-sok ismeretlen, furán öltözött ember. Bácsi hangú, szőrös karú szőke maca; fűszoknyás és száris lányok, lovagok és lovaginák...
Na, Máté mondja, írjunk SMS-t minden fiúnak, hátha véletlen felvette... 2 válasz jött. Végvári Imitől és Káli Gyuritól.
Káli Gyurinál volt egy megoldási javaslat, megkeresi azt a rendezvényszervező kolléganőjét, aki a helyszínt adta, és a szexi ápoló néni, rocker nagybácsival felszerelt rendezvény ügyeit intézi...
Addig Máté küld a lányoknak is egy üzenetet, mert hátha a srácok vezetnek, talán tudnak nekik is szólni; meg a networking is fontos, ugye?
Net works és jön is Gyuri kolléganője. Szól a főembernek...
Még pár perc és repül felénk egy angyal, akinél ott figyel a kabátom. Máté meg is örökítette ezt...
A sokkra felajánl egy italt, amit egy koccintással, az Angyalommal magamhoz is vettem.
És mindezt OKOStelefon nélkül nem is tudtuk volna megtenni... Így most először Máté már meg is közelíti az ingyenes havi 1000 elhasznált SMS-t.
Véget ért a” téli szünet”. Valószínűleg nem egyedül, alig vártam a januári első képzési napot.
Zárszóként: Úgy gondolom, mi pedig méltán lehetünk büszkék Antonra és csapatára.
2011. november 25. lehet, hogy másnak nem volt egy kiemelkedő nap, de nekem, aki életében először beszélt oktató céllal 30+ embernek, nekem nagy nap volt. A világ leghasznosabb közösségi oldaláról beszéltem. Ami egyben a világ legnagyobb üzleti közösségi oldala is. A LinkedIn-nek (www.LinkedIn.com) saját bevallása szerint is 135+ millió tagja van. Tapasztalatom szerint 145+ millió ez a szám. Ahol a magyar közösség heti 1000 fővel növekszik.
Az előadás után kikértem a hallgatóim véleményét. Rákóczi Ferenc volt az, aki még két levelet is küldött nekem.
Feri ezeket (is) írta nekem:
Szumma: a többség igényét nagyon jól kielégítetted, ezért is kaptál sok kérdést és jó értékelést, de néhány delikvens, mint én is, próbál okoskodni, hogy mit lehetett volna még, milyen arányban.
És az egyik okos kritikájára így válaszoltam:
Feri: a felület egyes funkcióiból kevesebb is elég lett volna.
Én: nagyon felületesen mondtam csak el az egy-egy funkciót és tényleg a többség volt a cél.
Nekem Hámori Zsuzsi véleménye is nagyon fontos lenne, mert ő látta az előadásom 2 korábbi formáját is. Ugyanakkor feleségem, fő mentorom, kritikusom és segítőm tudja, hogy milyen komoly tisztulási folyamat ment végbe a kezdeti irtó mély, részletekbe merülő 2 × 3,5 órás előadásom helyett hogy lett ilyen általános, áttekintő ez a bő egy óra.
Ahogy a LinkedIn-nel egyre többet foglalkozom, úgy tűnik egyre kaotikusabbnak a Facebook. A LinkedIn logikus, áttekinthető, szellős és igen sok módon használható. Célja, hogy a LinkedIn felhasználói a saját márkájukat építsék, erősítsék. Azaz komoly, sikeres, értékes embert kerekítsenek magukból és ennek köszönhetően jó és jobb üzleti lehetőségeket alakítsanak maguknak. Azaz a LinkedIn egyik célja, hogy meg lehessen felhasználóit gyorsan, könnyen találni. A másik fő célját épp csak érintettem.
A LinkedIn korosztálya egy letisztultabb, áttekinthetőbb felületen érzi magát jól. A LinkedIn-en vannak menük, azokon belül vannak további lehetőségek. És természetesen vannak trükkök, amikkel jobban ki lehet használni ezt a hatalmas üzleti közösséget. Lehet, hogy nem ez a Web 2.0 csúcsa, de én értem. És ha én értem, más is meg tudja érteni, általam, azaz a LinkedIn-Kepzes.hu által.
Berényi Konrád előadása a Net-Works képzésben
Őszintén fogalmam se volt róla eddig, hogy mire jó a Twitter. Csak annyit tudtam, hogy egy felület, ahol 140 karakterben mindenki megoszthatja a gondolatait azokkal, akik erre kíváncsiak.
De kiknek a bejegyzéseit láthatjuk, és kik láthatják a mieinket? Berényi Konrád szavaival: „A Facebookon azokat követjük, akik az osztálytársaink voltak, a Twitteren pedig azokat, akiket szerettük volna, ha az osztálytársaink lennének.” Tehát bárkit követhetünk, akár magát SP-t is, akit több ezer tinilány követ, annak reményében, hogy hátha visszajelöli őket. Van választék, hiszen ma már világszerte több mint 200 millióan twittereznek.
Nálunk mégse lett a Twitter olyan népszerű, mert vele egy időben tört be a Facebook, és rögtön elszippantotta a közönséget. Akik manapság Magyarországon twittereznek, azok leginkább a bloggerek, akik amúgy is egész nap a gép előtt ülnek.
Ha elkezdünk twitterezni először sok embert kell elkezdenünk követni, ha szerencsénk van páran vissza fognak jelölni, és így követőket szerzünk magunknak. Amikor ez a folyamat az elején van, akkor igenis 1-2 követővel, - vagy akár anélkül is, - folyamatosan bejegyzéseket (tweet-eket) kell írnunk, hátha valaki felfigyel ránk és elkezd követni. Ha tartalmasak a bejegyzések, vagy a témájuk egyedi, akkor erre van is esély. A legfontosabb, hogy legyünk érdekesek, rendszeresen írjunk, és 140 karakterbe férjen bele a mondanivalónk mindig. Könnyű mondani… |
Ha van 100 követőnk – amit nem is olyan könnyű elérni figyelembe véve, hogy idehaza mindössze húszezer aktív felhasználó van – akkor már jó eredményeket érhetünk el egy üzenet közvetítésével. Ugyanis a követőink továbbküldhetik (retweet) a bejegyzésünket, ami 100 ember esetén akár tízezer emberhez is eljuthat. Így működik a vírushatás.
Ugyanakkor követelmény a Twitternél, hogy aktuálisak legyünk. Egy 3 órás hír, már nem hír a Twitteren.
Mi, online marketinggel foglalkozók leginkább arra tudjuk használni a Twittert, hogy követjük az online marketinges szakembereket, például Berényi Konrádot ( http://twitter.com/#!/b_konrad )és ötleteket meríthetünk az írásaikból. Másik lehetőség, hogy a márkánk célcsoportját követjük pár véleményvezért kiválasztva, és így megfigyelhetjük az aktuális trendeket a fogyasztóink között. Ugyanakkor, ami a leginkább érdekelt engem, hogy hol van a pénz, az üzleti lehetőség a Twitterben, az nem derült ki, ezen még a Twitter tulajdonosai is gondolkoznak… Ismét Konrádot idézve: „A Twitter egy túlkoros start-up, de jól áll neki!” |
Hát addig is mindenki döntse el, hogy mennyi ideje és energiája marad a kötelező Facebook-aktivitás mellett a Twitterre és, ha úgy érzi, vágjon bele…
Ez a blog a Kürt Akadémia NET-WORKS képzéséhez kapcsolódik, a képzésen tartott előadásokról, témákról ad egy képet a résztvevők szemén keresztül.
És akkor lássuk, hogy miről is tanulunk mi itt. Jöjjön a bemutatkozás:
"Miért pont a NET-WORKS nevet választottuk?
Abban hiszünk, hogy egy hálózati szerveződésű területet csak hasonló módon felépülő képzés útján lehet eredményesen bemutatni. Közel negyven előadónk ezt a szakmai hálózatot hozza el résztvevőink számára – így a NETWORK, mint kulcsszó kifejezetten jó választásnak tűnt.
Abban hiszünk, hogy ez a képzés igazán jó befektetés résztvevőink számára, hiszen munkájukban hasznosítva megszerzett ismereteiket és kapcsolataikat, a tanfolyam díja gyakorlatilag az első online kommunikációs projekten megtérül majd. Ezért választottuk szét kötőjellel a NET-WORK szót, hogy kihangsúlyozzuk a képzés munka-jellegét.
Előadóink felkészülését intenzíven segíteni fogjuk – és az első fontos irányelv amit feléjük elvárásként kommunikálunk, az, hogy koncentráljanak a nettó tartalomra, azaz minden egyéb sallang nélkül csak azt hozzák el magukkal előadásukra ami a résztvevők szempontjából releváns – azaz ami őket az üzleti célú felhasználásban segítheti.
Végezetül egy “S” betűvel toldottuk meg a nevet, mert hiszünk benne, hogy koncepciónk résztvevőink számára hasznot hajt majd, azaz egyszerűen: működik.
Végzett hallgatóink Online kommunikációs szakértő tanúsítványt kapnak."
Idáig tartott a képzés hivatalos bemutatása, innentől mi vesszük át a szót. A tanfolyam lényege, hogy mindent kipróbáljunk gyakorlatban is, és most pont a blogoláson van a sor. Azért indítottuk ezt a blogot, hogy mi "diákok" kipróbálhassuk magunkat bloggerként is.
Reméljük, hogy Neketek legalább annyira szórakoztató és érdekes lesz a bejegyzéseket olvasni, mint nekünk írni! :)